+36 30 246 89 25
Facebook Instagram Linkedin

Ne félj az egyedülléttől!

Driveonline Blog Ne félj az egyedülléttől!Egy 2018-as felmérés szerint az amerikaiak többsége, különösen a 30 év alatti korosztály, magányos, de ez nem csak az Egyesült Államokra igaz, hanem gyakorlatilag a fejlett világ összes államára, beleértve Magyarországot is.

Az utóbbi években számos kutatás bizonyította, hogy a magány depresszióhoz és számos betegség kialakulásához vezet, összességében pedig lerövidíti a várható élettartamot. Cal Newport, a Georgetown Egyetem professzora azonban védelmébe veszi az egyedüllétet, sőt, egyenesen azt állítja, hogy túl kevés időt töltünk önmagunk társaságában. „Digitális minimalizmus” (Digital Minimalism) című könyvében amellett érvel, hogy csökkentenünk kellene a digitális technológiára szánt időt, és inkább azokra az emberekre illetve tevékenységekre kellene fókuszálnunk, akik és amelyek igazán fontosak számunkra.

Tehát amikor Newport a magányról beszél, annak technológiamentes változatára gondol: egy magányos sétára (telefon nélkül) vagy némi csendes elmélkedésre (számítógép nélkül). Szerinte ugyanis jelenlegi társadalmunkban egy korábban nem létező kulturális jelenség áldozatai vagyunk, amelyet „magány megvonásnak” nevez, a mai ember ugyanis gyakorlatilag egyetlen percet sem tölt a saját elméjével, állandó kapcsolatban áll valamilyen eszköz révén másokkal, más emberek gondolataival.

Mi ezzel a probléma? Newport szerint az egyedüllét kényszeres kerülésével annak pozitív hozadékairól is lemaradunk, mert a magányos elmélkedés segít tisztábban látni a problémáinkat, kordában tartani az érzelmeinket, erkölcsi bátorságot gyűjteni és elmélyíteni a kapcsolatokat.

Könyvében Newport több szakértőtől is idéz, akik szerint minél több időt tölt valaki a telefonja nyomkodásával, annál jobban ki van téve a szorongásnak és a depressziónak. A közösségi oldalak böngészése és a válaszolgatás az üzenetekre egyfajta légüres teret eredményez, mert az ember így se mások társaságát nem élvezheti, se önmagáét.

Newport abban látja a megoldást, hogy időnként tegyük le a telefont, és azt az időt vagy töltsük mások társaságában, vagy legyünk tényleg egyedül. A szerző főként az utóbbi előnyeit emeli ki, hiszen a történelem során számos sikeres ember tett rendszeresen hosszú, magányos sétákat, amelyek során a problémái megoldásán törte a fejét. Edison például minden nap elment horgászni, de ügyelt rá, hogy zsineg ne legyen a horgászbotjában, nehogy egy hal véletlenül megzavarja az elmélkedésben.

Newport érveit egyre több kutatás támasztja alá. Bizonyított tény például, hogy ha hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat (amit mások jelenlétében is megtehetünk, ha nem állandóan a telefonunkat figyeljük), az elősegíti a kreatív gondolkodást. Scott Barry Kaufmann pszichológus azt állapította meg, hogy sok embernek tusolás közben támadnak a legjobb ötletei, olyankor ugyanis szabadon kalandoznak a gondolatai, és teret engedhetnek belső tudatfolyamuknak illetve ábrándjaiknak.

A fő különbség a magány és a sikerességet elősegítő egyedüllét között, hogy utóbbi önkéntes. Kenneth Rubin, a Maryland Egyetem pszichológusa szerint a produktív magány egyik ismérve az, hogy az ember csatlakozni tudjon egy társasághoz, ha úgy tartja kedve.

Newport tisztában van vele, hogy nem könnyű időt szakítani az egyedüllétre, ráadásul sokszor kényelmetlen is lehet, ha az ember összezárva marad a saját gondolataival és érzéseivel anélkül, hogy kéznél lenne a menekülést jelentő Facebook app ikonja.

„Lehet, hogy kell némi idő, míg az egyedüllét kellemes élménnyé válik – mondja Matthew Bowker pszichoanalitikus szakember. – De miután bekövetkezik, jó eséllyel ez lesz a legfontosabb kapcsolatunk. A kapcsolat önmagunkkal.”

Tetszett a cikkünk? Osszd meg másokkal!

Kapcsolódó cikkek